Intelligens konfliktuskezelés: módszerek, technikák, eszközök

Folyamatosan kapcsolatban vagyunk másokkal. Másokra kell hagyatkoznunk, amikor utazunk, dolgozunk, vagy éppen étkezünk. E közben jól akarunk teljesíteni a munkahelyen, az iskolában, a házasságunkban, és más kapcsolatainkban is.

Ennyi teendő mellett nem csoda, ha néha elveszítjük a fejünket, és olyat mondunk másoknak, amit később megbánunk. Ezekben a helyzetekben dühöt és haragot érzünk. Ilyenkor sok esetben konfliktusba keveredünk másokkal. Kerültél már hasonló helyzetbe?

Én igen. Sajnos korábban képes voltam elég gyorsan felhúzni magam dolgokon, hirtelen kiborulni a legapróbb helyzeteken is. Olykor nehezen tudtam kezelni az indulataimat, és ez sokszor nem vált az előnyömre. Ilyenkor arrogáns voltam másokkal, tiszteletlen, sokszor azokkal az emberekkel beszéltem a legcsúnyábban, akiket a legjobban szeretek. Az évek során rengeteget fejlődtem ezen a területen, viszont úgy gondolom, hogy mindig van hová.

A konfliktuskezelés egy kulcsfontosságú kérdés sokunk életében. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy erre érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni.

Robert Waldinger Harvardi pszichológus évtizedeken át tartó kutatása bebizonyította, hogy boldogságunk legfontosabb részét szociális kapcsolataink képezik. Ezek pedig úgy tudnak jól, és virágzóan működni, ha a nehéz helyzetekben a nyugodtságra törekszünk.

Robert Waldinger boldogsághoz kapcsolódó kutatásáról részleteket az alábbi oldalon olvashatsz: https://news.harvard.edu/gazette/story/2017/04/over-nearly-80-years-harvard-study-has-been-showing-how-to-live-a-healthy-and-happy-life/

Miért is annyira nehéz a konfliktuskezelés?

Az űrhajósoknak valószínűleg az egyik legnehezebb feladata a landolás. A NASA a több, mint tízezer jelentkező közül minden évtizedben körülbelül fél tucatot választ ki. Ez a kiválasztási folyamat nagyon komoly és szigorú.

Egy ilyen pozícióhoz rendkívül mély tudással kell rendelkezni tudományos és mérnöki területen. Legalább 1000 órás pilótai tapasztalatra van szükség. Fizikailag fittnek és erősnek kell hozzá lenni. Szóval rendkívül magas kompetenciák szükségesek egy ilyen komoly munkakör betöltéséhez.

Lisa Nowak minden kulcsfontosságú kompetenciával rendelkezett. Légiforgalmi mérnöki diplomát szerzett és posztgraduális asztrofizikát tanult az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiáján. Több mint öt éve repült repülési missziókkal a Csendes-óceán amerikai haditengerészeténél.  1996-ban azon szerencsés kiválasztottak közé tartozott, akit űrhajósnak választottak.

2007-ben, miután észrevette, hogy szerelmét egy másik nővel látta, Lisa 15 órát vezetett – pelenkában – Houstonból Orlandóig, hogy a barátja új partnerével szembenézhessen egy repülőtéri parkolóban. Lisa cipzárral, paprika sprével és nagy szemeteszsákokkal készült. Emellett egy homályos, de nem igazán átgondolt tervet készített a nő elrablására. Viszont mielőtt még elkaphatta volna a nőt a kocsijában, Lisa érzelmi összeomlást szenvedett, amelynek eredményeként gyorsan letartóztatták.

Forrás: https://www.cbsnews.com/news/astronaut-involved-in-love-triangle-fired/

Ez a történet jól illusztrálja, mennyire el tudnak minket ragadni az érzelmeink, legyünk bármilyen képzettek, intelligensek. Nem a végzettségünk határozza meg, miként tudunk megküzdeni az életben a nehéz helyzetekkel. Ehhez egy teljesen más készségre van szükség, amit nem tanítanak az iskolában.

Na de mi is zajlott le ebben a történetben?

Lisa egy igazán okos, jól kvalifikált nő. Hogyan lehetséges az, hogy egy kiváló képességekkel rendelkező embert ennyire elragadjanak az érzelmei?

Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, vegyünk egy teljesen hétköznapi esetet. Múltkor álltam egy közértben a pultnál, mire egy középkorú férfi rám nézett, majd kérdés nélkül elém vágott a sorban. Hirtelen felment bennem a pumpa. Mérges lettem, nem értettem, MIÉRT. Úgy éreztem, hogy nem tisztel, nem volt igazságos, amit tett. Ismerős, igaz? Hány ilyen helyzet fordul elő velünk nap, mint nap.

Először legszívesebben felvettem volna a kesztyűt – és sokszor ezt tesszük: konfliktust generálunk, felhúzzuk magunkat, és minden áron be akarjuk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk. És aztán? Mi történik? A legritkább esetben kapjuk meg a másik oldalról az egyetértést, a legtöbbször mindkét fél számára rossz érzésekkel zárul a helyzet.

Egy ilyen apró, a minden napjaidban eltörpülő szituáció akár az egész napodat is elronthatja. Amikor már rég túl vagy rajta, te még akkor is ezen gondolkozol. Ideges vagy és azon gondolkozol, hogy hogyan viselkedhet valaki így, miért ilyen. Idegeskedsz és ez rányomja a bélyegét akár a napod további részére is.

Az itt lezajló folyamat viszont előre megjósolható, kontrollálható lépésekből áll.

Amikor bementem a boltba, nyugalmi állapotban voltam, minden rendben volt. De történt egy kiváltó esemény, ami rajtam kívülálló volt. Nem volt ráhatásom, hogy egy másik ember, mit csinál. A negatív esemény az volt, amikor a férfi megelőzött a sorban.

Ez váltotta ki a negatív érzelmet, amit haragként, dühként érzékeltem, és igazságtalanságként éltem meg. Ezt az érzést szinte azonnal követték a hozzá kapcsolható gondolatok:

• Mit képzel ez magáról?
• Miért csinálta ezt velem?
• Biztosan nem tart semmire, lenéz.
• Hogyan szolgáltassak igazságot?
• Mit tegyek most? (Hogyan vágjak vissza?)

Itt két lehetőséged van: vagy hagyod, hogy az érzéseid és gondolataid magával ragadjanak, és az egész napod elrontsák, vagy tudatosítod magadban az érzéseidet, és úgy cselekszel, hogy hosszú távon a lehető legjobban érezd magad.

Ezt tettem én is: feltettem magamnak a kérdést, hogy miért érzem rosszul magamat ettől a helyzettől. Miért zavar, hogy egy másik ember valamit csinál? Hiszen, nem siettem sehová. Távolabbról nézve, semmilyen hatása nincs az életemre. Holnap már nem is emlékszem majd rá!

Hogyan oldottam meg ezt a konfliktus helyzetet?

Rájöttem, hogy a rossz érzésemet valójában a saját félelmem okozza, ami azt súgja nekem, hogy „Kevesebbet érek, mint más”. Ezt erősítette, hogy semmibe vett ez a fickó, és ezért akartam támadni, hogy bebizonyítsam (magamnak), nincs igazuk a félelmeknek! (Ehhez mély önismeret szükséges!)

Mivel már gondolati, racionális szinten tudatosítottam magamban, hogy mi is történt, képes voltam irányítani a félelmemet, és gondolataimat. A gondolatot, mely szerint „kicsi vagyok” tudatosan helyettesítettem azzal, hogy „van ilyen, nem az én hibám”, és máris rájöttem, teljesen felesleges felhúznom magam. Nincs miért védekezni, nincs miért menekülni: ez megtörtént, és tanulhatok belőle. A rajtam kívülálló dolgokon nem tudok változtatni, és nem is kell.

Ezután büszkeséget éreztem, és úgy jöttem ki a boltból, hogy vállon veregettem magam! Egy újabb szituáció, amit megtanultam okosan kezelni, és ahelyett, hogy elcseszte volna a kedvem, inkább feldobott! Ezt a képességet szeretném átadni neked, és azt szeretném, hogy a fontos kapcsolataidban, és a hétköznapokban is tudd ezt alkalmazni.

Ezt neked is meg kell tanulnod!

Ezt neked is érdemes elsajátítanod! Mert az ilyen események mindennaposak, sőt óránként megtörténnek: bevágnak eléd az úton, meglöknek a buszon, csúnyán néz rád a szomszédod, beszól a főnököd, stb…

És vannak a nagyobb ilyen események, mint amit a Nasanál dolgozó Lisa esetében láttunk. Ezeket nehezebb kezelni, de ritkábban is fordulnak elő. Valójában az életünket főként a sok apró, kis dolgok teszik stresszessé. Először a kis dolgokat kell megtanulnunk kezelni, hiszen ahogy egyre jobbá válunk ebben, egyre nagyobb helyzeteket fogunk tudni nyugodtan, higgadtan átgondolni.

Valójában, ha mélyre ásol magadban (Miért kérdésekkel például), rájössz, hogy az ilyenkor felmerülő rossz érzéseid mögött mindig a félelmeid állnak (melyek gyermekkorból táplálkoznak). Mivel a külső környezetet (például a fickó viselkedését) nem tudod megváltoztatni, ezért amit tehetsz, hogy a saját reakciódat fejleszted, hogy az téged szolgáljon hosszútávon. Ezt jelenti a felelősségvállalás ebben a helyzetben.

Lássuk, hogyan teheted ezt meg, bonyolultabb helyzetekben, amikor a másik szereplő sem passzív, sőt, akár hozzád közelálló személy…

Kommunikációs konfliktusok, reakciók típusai

Azt hiszem, abban mindannyian egyet érthetünk, hogy mindig jók szeretnénk lenni. Mindig a legjobbat szeretnénk kihozni önmagunkból, a legtöbbet akarjuk adni. Nem szeretnénk rosszak lenni. Viszont van, amikor érzéseink és gondolataink elragadnak és rögtön, minden megfontolás nélkül cselekszünk. Ilyenkor figyelmen kívül hagyva mindent és mindenkit. Mondok erre egy kiváló példát.

Szeretem egyben tartani a családot, a környezetemet, de úgy általánosságban mindent. Szeretek mindenhol ott lenni, mindenkinek a segítségére lenni, támogatni. Viszont van, amikor a sok is sok. Néha én is elfáradok. Ilyen eset volt például, amikor úgy éreztem, hogy egyben tartom a vállalkozásomat, a családomat, a háztartást, ott vagyok mindenhol, viszont magamra már nem jut időm.

Erre én odamegyek a páromhoz és azt mondom:

• Miért van az, hogy mindent nekem kell csinálni? Neked bezzeg mindenre jut időd. Mindig nekem kell csinálni mindent, te pedig semmiben nem veszel részt!!

Erre ő megkérdezi, hogy ki kért meg engem arra, hogy mindent én csináljak, senki nem mondott nekem ilyesmit.

És rögtön elindul a lavina. Ebben az esetben elkezdtem veszekedni, az igazamat bizonygatni. Majd én megmondom. És folytattam. Ha én nem lennék, akkor milyen lenne az otthonunk. És folytattam tovább. Firtattam. A párom szerencsére egy elég türelmes férfi, így a veszekedés nem fajult el. Viszont ez nem rajtam múlott.

Mi is történt itt?

Ahelyett, hogy az érzéseimről beszéltem volna, a probléma helyett a megoldásra fokuszáltam volna, úgy viselkedtem, mint egy lázadó kisgyerek. Másra mutogattam, és azt vártam, hogy ebben az esetben a párom majd megoldja helyettem az én dolgomat.

Egy másik példa:

Vagy, amikor hazamész egy hétvégre a családodhoz. Mondod a szüleidnek, hogy ne csomagoljanak kaját. Amikor pedig elindulsz haza, a táskád olyan nehéz, mintha a fél boltot hoztad volna el. Amikor szólsz, hogy legközelebb ne tegyen el anyukád ennyi kaját, ő azt mondja: „Jól jön majd még neked, amikor nem lesz kedved főzni, a kedvenc húslevesedből is tettem.”

Ismerősek ezek a helyzetek?

Ahogyan a fenti példák is mutatják különböző helyzetekben, különbözőképpen viselkedünk. Nézzük meg ezeket a tudomány szemüvegén keresztül…

Erik Berne a tranzakció-analízis atyja, aki szerint alapvetően jók vagyunk, képesek vagyunk a fejlődésre és lelkileg egészségesek vagyunk. Képesek vagyunk meghatározni saját sorsunkat, idővel akár változtatni is rajta.

Berne szerint három féle személyiséget különböztetünk meg: a felnőtti, a gyermeki, és a szülői ént. A megfelelő kommunikációs stílus megtalálásához fontos megértened ezeket a szerepeket. Így tudod majd felismerni a saját és partnered mintáit.

Amikor felnőttként viselkedünk, akkor döntéseinket higgadtan, megfontoltan, racionálisan hozzuk meg. Napjaink során az „itt és mostra” koncentrálunk, és a nem a múlton merengünk.

Szülői viselkedési minták

Szülői viselkedésről akkor beszélhetünk, amikor egy adott szituációban úgy viselkedünk, mint ahogyan az egyik szülőnktől láttuk gyerekkorunkban. A szülői viselkedést kétféleképpen tudjuk megkülönböztetni. Kritizáló (szabályozó) és gondoskodói szülői viselkedés.

A kritizáló szülő mindig jól tudja, hogy mi az, ami helyes és mi az, ami nem. Amikor pozitív szituáció van, akkor ennek a viselkedés típusnak a célja az, hogy megóvjuk a másikat, viszont, amikor negatív a helyzet, akkor átesünk a ló túloldalára. Szélsőségekben gondolkozunk, és így is kommunikálunk. (Veled soha semmit nem lehet csinálni!)

A gondoskodó szülői viselkedés célja, hogy megvédjük, segítsünk, óvjuk a másikat. Ez egy pozitív magatartás esetében nagy empátiával és türelemmel társul, míg negatív magatartás esetében a szülői énállapot áll a központban. (Nem bírom már nézni, amit csinálsz, hadd vegyem el tőled!)

Gyermeki viselkedési minták

A gyermeki viselkedésben háromféle típust különböztetünk meg. A lázadó, az alkalmazkodó és a szabad gyermeki viselkedést. Lázadó gyermeki viselkedésről akkor beszélhetünk, amikor „senki és semmi” nem érdekel minket. Nem akarunk semmilyen elvárásnak megfelelni, másokhoz alkalmazkodni. Nem számít, hogy igazunk van e , vagy nincs, akkor is úgy cselekszünk, ahogyan nekünk kedvünk van.

Alkalmazkodói gyermekként pontosan ellenkező esetben viselkedünk. Ilyen viselkedési forma esetében saját elvárásainkat másokéval szemben alárendeljünk. Az a legfontosabb számunkra, hogy észre vegyenek. Hogy szeressenek és elfogadjanak. Ezért egy helyzetben olyan dolgokat is hajlandóak vagyunk megtenni, amelyek nekünk nem feltétlenül megfelelőek, viszont tudjuk, hogy akitől az elismerést, szeretetet, figyelmet várunk, érte megtesszük. Pozitív formája ennek az, amikor nagyon produktívak vagyunk, a ránk bízott feladatokkal gyorsan és hatékonyan haladunk.

A szabad gyermeki viselkedés akkor jellemző, amikor az adott problémát úgy akarjuk megoldani, mint ahogyan senki. Például, ha lehet A és B megoldás közül választani, akkor a szabad gyermeki viselkedéssel rendelkezőek tuti, hogy a C megoldást választják. A szabad gyermeki viselkedéssel rendelkezőek szabad gondolkodásúak és kreatívak. Munkájukban produktívak és innovatívak. Negatív megnyilvánulásában ez a fajta viselkedés veszélyes lehet.

Gondold végig!

Miután lezajlik egy konfliktus a munkahelyen, vagy a családban, nyugodtabb leszel, érdemes lehet végiggondolni, hogyan is viselkedtél egy adott szituációban. Amennyiben a jövőben felismered és odafigyelsz ezekre, akkor egy részről jobban megismerheted a saját személyiséged, másrészt megtanulhatsz tudatosan odafigyelni magadra és a másokkal való kommunikációdra.

A következőekben arról lesz szó, hogy hogyan tudod konfliktusaidat a lehető leghatékonyabban kezelni úgy, hogy a konfliktus létre se jöjjön, vagy te és a másik fél is profitáljon belőle.

Hogyan viselkedj felnőttként?

Pár héttel ezelőtt az egyik barátnőmmel elmentünk vacsorázni. Esszük a finom salátánkat, eközben én pedig mondtam a barátnőmnek, hogy annyira jó lenne, ha vacsi után elmennénk a moziba megnézni valami vicces filmet. Erre ő azt mondta, hogy az tényleg szuper lenne. Én csak néztem rá értetlenül, hogy milyen válasz ez? Nem értettem.

Most mondtam neki, hogy moziba szeretnék menni, erre ő meg úgy viselkedik, mintha nem érdekelné, hogy miről beszélek. Gondoltam, akkor elismétlem még egyszer, biztos félreértettük egymást. A válasz erre ugyanaz volt. Ekkor már kezdtem feszült lenni, így jobbnak láttam, ha elmondom hogyan érzem magam.

Vajon mi történt?

Elmondtam neki, hogy hogyan érzek. Hogy úgy érzem nem érdekli, amit mondok, vagy mi a gond, mert én mondtam, hogy JÓ LENNE megnézni egy filmet, de ő ebben úgy látom nem partner. A barátnőm pedig meredt szemekkel, meglepve néz rám. Ő ezt nem így értette. Nem mondtam ki konkrétan, nem kértem meg, hogy nézzünk meg egy filmet. Azt hitte, hogy ez csak egy ötlet a sok közül.

Persze aztán végül megnéztünk együtt egy romantikus vígjátékot.

Mi is zajlott le ebben a szituációban?

A fenti párbeszédben, amit felvázoltam láthatod, hogy egy-egy mondat nem mindenkinek ugyanazt jelenti. Mindenki más ért akár egy-egy szóból is.

Tehát például az általam felvázolt szituációból az alábbi következtetéseket vonhatjuk le tanúságként:

• kerüljük a ha mondatos megfogalmazásokat. Tehát, ha szükségünk igényünk van valamire, akkor törekedjünk arra, hogy ezt a másik számára a lehető legérthetőbb módon fogalmazzuk meg
• ne feltételezzünk. Tehát, ha valamit mondunk, valamit szeretnénk, akkor ne vegyük rögtön készpénznek, hogy a másik fél pontosan érti, hogy mit akarunk, illetve kérdezzük meg a véleményét, hogy ő hogyan látja ezt – ezzel kiderül, hogy egy hullámhosszon vagytok e

Kommunikációnknak ezen fajta megnyilvánulását nyílt kommunikációnak nevezzük.

A nyílt kommunikáció nemcsak információcserét jelent, hanem az információ oly módon való közlését, hogy az mindenki számára érthető legyen. Veled is előfordult már, hogy mondtál valakinek valamit, viszont ő nem ugyanazt értette ezen, amit te? Utána pedig csak a félreértés, a konfliktus volt belőle. Ilyen, és ehhez hasonló esetekkel gyakran találkoztunk a munka és a magán környezetünkben egyaránt.

Ülsz egy számodra rendkívül fontos meetingen. Felkészült vagy, teli vagy ötletekkel. A meeting során éppen egy új marketing stratégián dolgoztok, viszont te nem értesz egyet a kollégád ötletével. Te pedig szeretnéd ezt a tudtára adni úgy, hogy ne bántsd meg őt, de mégis a te ötleted is értő fülekre találjon. Ez a párbeszéd pedig az alábbi módon zajlik le közöttetek:

• Kedves XY. Látom, hogy nagyon sokat dolgoztál ezen, csodás munkát vittél véghez. Megengeded, hogy kiegészítsem az én meglátásaimmal, tapasztalásaimmal ezt a tervet?
• Igen
• Nagyon hasznosnak találom a tervet, amit kidolgoztál, viszont nekem hiányzik belőle az ügyfélélmény. Mit gondolsz, hogyan tudnánk ezt a lehető legjobban biztosítani?
• Például…
• És még, hogyan?
• Hmm, például…
• Nagyon szuper ötleteket hoztál fel, én is hasonlókat írtam össze. Szerintem az A ötletet kellene kipróbálnunk, mert talán ezzel tudjuk kielégíteni a leggyorsabban az ügyfeleink igényeit, mit gondolsz?
• Szuper, vágjunk is bele.

Ez példája egy olyan párbeszédnek, amikor nyíltan, őszintén kommunikálunk. Nem minősítjük, ítélkezünk a másik fél felett, mégis kifejezzük az egyet nem értésünket. Persze rengeteg féle helyzet van és sokféle lehetőség arra, hogyan tudunk nyíltan kommunikálni. Ez csak egyfajta lehetséges megoldás.

Ahhoz, hogy kommunikációnk a lehető legtisztább, lehetőség szerint sokak számára könnyen érthető legyen szükséges néhány készség elsajátítása. A jó hír viszont az, hogy minden készség, képesség tanulható, mint ahogyan ezek is.

A nyílt, hatékony kommunikáció növeli a bizalmat, tiszteletet teremt, javítja a munkahelyi és szociális kapcsolatainkat. Sőt még az egészségünkre is pozitív hatással van. Hiszen minél tisztábban kommunikálunk, annál kevesebb a konfliktus. Ha pedig kevesebb a konfliktus, akkor kevesebb a stressz.

Nyílt, hatékony kommunikációs készségek

1. Nyílt, hatékony kommunikáció abban az esteben jön létre, amikor a felek teljes mértékben megértik azt, amit a másik fél továbbít feléjük. Nincs a kommunikációban semmiféle bújtatott szándék, hamis információ. Érzéseinket kitesszük, objektívek maradunk.
2. Fokuszálj arra, amit a másik fél mond neked: amikor beszélgetsz valakivel akkor csak rá figyelj. Zárj ki minden olyan körülményt, amiről tudod, hogy elvonhatják a figyelmedet a másik mondanivalójáról. Abban az esetben, ha nem világos, nem teljesen érthető az, amit a partnered mondani akar, nyíltan mond el neki, hogy nem érted, hogy miről van szó. Kérd meg szépen, hogy ismételje meg még egyszer, amit mondott
3. Mutass őszinte érdeklődést a másik fél felé: tehát, amikor a partnered hozzád beszél, akkor ne könyökölve, unott arccal hallgasd, amit mondani szeretne neked, hanem tanúsíts őszinte kíváncsiságot. Emellett azt is tudom, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, így előfordulhat, hogy nincs kedved most beszélgetni. Akkor legyél őszinte és mondd el konkrétan, nyitottan, hogy most neked nem alkalmas ez az időpont a beszélgetésre, és javasolj egy másik időpontot
4. Legyél nyitott és ítéletmentes: Esetenként előfordulhat, hogy partnerünk valamilyen olyan dologról szeretne velünk beszélgetni, amivel nem értünk egyet. Furcsának, vagy a saját világnézetünkkel szemben abszolút nem megegyezőnek tartjuk. Viszont, ha az ilyen esetekben is nyitott maradsz, akkor egyrészt a partnered is még nyitottabbá válik a te mondanivalódra, másrészt pedig rengeteget tudsz tanulni egy ilyen esetből. Szokták is mondani, hogy néha az a legjobb és legtanulságosabb út, amivel egyáltalán nem értünk egyet.
5. Fogadd építő jelleggel a visszajelzéseket: Amikor csinálunk valamit, akkor annak általában eredménye van. Viszont, amikor nem azt halljuk, amit szeretnénk, akkor ezt sokszor magunkra vesszük, kritikaként éljük meg. Úgy érezzük, hogy a munka, amit elvégeztünk nem elég jó. Amit egész végig csináltunk az rossz. Ilyenkor ahelyett, hogy magadra veszed ezt, kudarcként élnéd meg és durci üzemmódba váltasz, próbálj meg inkább tanulni belőle. Vedd észre a jó oldalát, és építkezz belőle.

Értő figyelem

Egyik nap történt, hogy fáradtan estem haza egy vizsgáról. A boldogságom viszont annál nagyobb volt, mert sikeresen túl voltam rajta, és már csak azt vártam, hogy elmesélhessem, hogyan alakult a napom. Így is tettem. Éppen benne voltam a nagy élménybeszámolóban, amikor arra lettem figyelmes, hogy édesanyámnak csörög a telefonja. Ő pedig szó nélkül felveszi, és elkezd beszélni azzal, aki keresi.

Gondoltam, majd mondja neki, hogy most nem alkalmas, beszéljenek egy kicsit később. Viszont nem így lett. Vagy 10 percig tartott a telefonos diszkurzus. Gondolhatod, mit éreztem…

Erre a pillanatra vártam egész nap, erre édesanyám ahelyett, hogy rám figyelt volna, a telefonját félretéve, inkább mással beszélgetett, minthogy rám figyeljen.

Úgy éreztem, nem figyelmes, és nem érdekli, nekem mennyire fontos is ez. Teljesen kiakadtam. A vége persze veszekedés lett.

Az értő figyelem az egyik legfontosabb része a másokkal való kapcsolatainknak, a jó kommunikációnak.

Az értő figyelem az a viselkedési folyamat, amikor egy másik fél által adott információra koncentrálunk úgy, hogy közben minden más körülöttünk lévő tényezőt figyelmen kívül hagyunk. Ez egy állapot. Az értő figyelem lényege a fokuszáltság és a tudatosság. Egy egy beszélgetés során sok tényező elvonhatja a figyelmünket. A másik félre való fokuszáltsággal és tudatossággal ez elkerülhető.

Az értő figyelem és a nyílt kommunikáció szorosan összekapcsolódik. Amikor kommunikációt létesítünk valakivel és figyelmünket csak neki szenteljük ez egyrészt lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük, hogy mit is mond a másik, másrészt pedig jobban is fogunk tudni rá válaszolni.

Amikor ez két, vagy a kár több fél között nem jön létre, akkor ez óriási félreértéseket, hosszasra nyúló veszekedéseket, radikális esetben akár egy kapcsolat végét is jelentheti.

Biztos vagyok benne, hogy neked is legalább annyira fontosak a kapcsolataid, mint nekem. Így te is kíváncsi vagy arra, hogy milyen módon tudod hosszú távon úgy fenntartani, hogy mindenki számára kifizetődő legyen.

Mi az, amit tehetsz?

Gordon szerint annak, hogy értően, jól tudjunk figyelni partnerünkre öt módszere van. Ezek a következőek:

1. Csendben hallgatás: Amikor partnerünk hozzánk beszél, vagy valami fontos információt oszt meg velünk, akkor érdemes végighallgatni még mielőtt bármit is mondanánk. Ez segít neked abban, hogy végig rá tudj koncentrálni, elkerülhessétek az esetleges félreértéseket.
2. Figyelj a beszélő partneredre: Fontos, hogy amikor partnerünk hozzánk beszél, akkor ezt próbáljuk meg ne csak meghallani, hanem meg is érteni.
3. Egyszerű megerősítés, biccentés: Amikor egy párbeszéd, egy mondanivaló végére érünk, akkor adjunk partnerünknek visszajelzést arról, hogy megértettük, amit mondott. Ezt megtehetjük úgy is, hogy jelezzük részére, hogy értjük és tudomásul vettük, amit mondott, emellett egy egyszerű bólintással is értése adhatjuk, hogy odafigyelünk rá.
4. Nyitott kérdések: Lehetőség szerint a zárt, eldöntendő kérdések helyett válasszunk rövid és nyitott kérdéseket. Ezen kérdések segítségével lehetőséget biztosítasz a partnered számára, hogy az információt részletesebben, számodra a legérthetőbb módon adja át. Emellett azt mutatod meg vele, hogy őszinte érdeklődést tanúsítasz a másik fél irányába.
5. Visszatükrözés: Olyankor, amikor benne vagyunk a beszélgetésben, társunk sokszor elmerül a saját mondanivalójában, nem veszi észre az apró gesztusokat, kommunikációs részleteket. Időszakonként nyugodtan adhatunk társunknak visszajelzéseket az érzéseinkről, meglátásosainkról. Ezzel mindannyian tanultok a másiktól.

A fenti példák jól tükrözik, hogy ahány ember, annyiféle. Ahány szituáció, annyiféle viselkedés. Máshogyan kommunikálunk akkor, amikor éppen jobb lábbal kelünk, jó visszajelzéseket kapunk a munkahelyen és máshogyan, amikor feszültek vagyunk, és valaki végig minket lökdös a buszon.

Azt mondanám, hogy talán nem is a kommunikációs rész a legnehezebb, hanem felismerni, amikor éppen nem azon a módon fejezzük ki magunkat, ahogyan adott helyzetben kellene. Ahhoz pedig, hogy felismerjük, amikor éppen agresszíven, vagy passzív agresszíven kommunikálunk magas érzelmi intelligencia szükséges.

Érzelmi intelligencia

Az érzelmi intelligencia az, amikor képesek vagyunk azonosítani és irányítani a saját érzéseinket, és társunk érzéseit is. Az érzelmi intelligencia három készséget foglal magába. Ezek a következőek:

• képesség az érzelmek azonosítására és megnevezésére
• képesség az érzelmeink használatára, alkalmazására – problémamegoldás
• képesség az érzelmeink kezelésére, irányítására – érzelmeink szabályozása és mások segítése

Sokszor sajnos az általános intelligenciára (IQ) nagyobb hangsúlyt fektetünk, mint az érzelmi intelligenciára. Sokan vitatják az érzelmi intelligencia fontosságát, azt mondják, hogy ez nem egy tudomány, hanem egy módszer.

A Világgazdasági Fórum 2016-ban kiadta az ipar 4.0 lendületében átalakuló munkaerőpiac jövőjéről szóló jelentését, mely a HR stratégiákat, készségeket helyezte vizsgálatának középpontjába. Ezen terület szakértői szerint az állások betöltésénél nem csak a szakmai kvalitások játszanak szerepet, hanem az érzelmi intelligencia is.

A fejlődő technika és a mesterséges intelligencia megváltoztatja az emberekkel támasztott elvárásokat is. A következő ábrán azt fogom megmutatni, hogy hogyan változtak a legszükségesebb készségek 2015 és 2020 között.

 

Az ábrából kiderül, hogy például 2020-ra a kreativitás a 10. helyről, a harmadikra kerül fel. Mivel a mai, napról napra egyre gyorsan fejlődő világban elengedhetetlen, hogy a munkavállalók lépést tudjanak tartani ezzel. Emellett azt is láthatjuk, hogy 2020-ra kiesik a listából az aktív hallgatás, a helyét pedig az érzelmi intelligencia veszi át.

A CarrerBuilder 2011-ben végzett kutatása szerint, ahol 2600 HR szakembert kérdeztek meg az derült ki, hogy:

• 59%-a azt mondta, hogy nem alkalmazna olyan munkavállalókat, akinek magas az IQ-ja, mellette viszont alacsony az EQ-ja
• 71%-a többre értékeli az érzelmi intelligenciát, mint az IQ-t
• 75%-a pedig a magas érzelmi intelligenciával rendelkező munkavállalókat támogatja

Tehát az érzelmi intelligencia elengedhetetlen része a jó kommunikációnak.

Asszertív kommunikáció

Az asszertív kommunikáció erősíti a kapcsolataidat, csökkenti a stresszt és a felmerülő konfliktusok számát. Segít kézben tartani a magánéletedet és a munkádat egyaránt. Egyfajta egyensúlyt hoz az életedbe. Segít érzelmeid helyes kifejezésében, növeli kapcsolataid és munkád hatékonyságát. Ehhez persze rengeteg gyakorlás szükséges.

Tehát érzéseinket felismerni, azonosítani, ezeket irányítani, a saját és mások javára fordítani nagyon nehéz. Ennek oka az, hogy van egy vékony határvonal az asszertív és az agresszív kommunikáció között. Mi pedig sajnos gyakran hajlamosak vagyunk összekeverni a kettőt. Ezért is tartom hasznosnak meghatározni, megismerni a két kommunikáció közötti különbségeket.

Az asszertív kommunikáció az egyensúlyon alapszik. Szükséges hozzá az, hogy jól ismerjük magunkat, a saját igényeinket, szükségleteinket. Emellett pedig figyeljünk oda mások igényeire, szükségeleire, jogaira is. Ha ezekkel tisztában vagy, akkor a kommunikációd őszinte lesz és tiszta. Tiszteletben fogod tudni tartani mások mondanivalóját, érzéseit. Empátiával és nyitottsággal fordulsz a másik felé.

Az agresszív kommunikáció a nyerésen alapszik. Csak a saját érdekeinkkel vagyunk elfoglalva és nem látunk ezen túl. Minden áron rá akarjuk erőltetni másokra az akaratunkat, akkor is, ha megbántunk vele másokat. Ha így viselkedünk akkor önzőek vagyunk. Ezzel a viselkedéssel még félelmet is kiválthatunk a partnerünkből.

Tehát, amikor például a főnökünk a nyaralása előtt fél órával temérdek munkát tol az asztalunkra, és azt követeli, hogy holnapra készüljünk el vele, különben ki leszünk rúgva, akkor az a viselkedés agresszív.

Fektessünk hát sokkal nagyobb hangsúlyt az érzelmi intelligenciánkra, és az asszertív kommunikációra. Ezek segítségével rengeteg kellemetlen szituációtól óvhatjuk meg magunkat, tanulhatunk, sőt áttöréseket érhetünk el a munkahelyünkön és a párkapcsolatunkban egyaránt.

Tippek a magabiztos, asszertív kommunikációhoz

Álljon tehát most itt néhány pratika, aminek segítségével kommunikációd egy újabb szintet léphet. Ezek a következőek:

• Igyekezz világosan fogalmazni: kicsit bután hangozhat, viszont rengeteg félreértést elkerülhetsz, ha mondanivalódat úgy foglamazod meg, hogy az a lehető legérthetőbb legyen. Tehát úgy mond el, mintha még nem is találkoztál volna azzal, akivel beszélsz, nem ismerne téged. Legyél konkrét és nagyon lényegretörő, a megoldásra fókuszálj.
• Legyél őszinte: érzéseidről nyíltan beszélj. Kerüld a mellébeszélést. Mond el őszintén, hogy milyen érzések vannak benned az adott szituációhoz kapcsolódan. Itt jön képbe ugye a nyílt kommunikáció.
• Figyelj a testedre és a beszédedre egyaránt: mondanivalód során figyelj oda arra, hogy a verbális és non verbális kommunikációd azonos legyen. Szóval, ha például azt mondod, hogy téged zavar az adott helyzet, akkor ne ugrándozz közben örömödben.
• Soha ne hibáztasd a másikat: mások vádolása hibáztatása helyett a saját érzéseidről, az általad vélt, tapasztalt dolgokról beszélj. Minden, ami történik velünk a mi felelősségünk. Ezt soha ne felejtsd el. Mások hibáztatása nem vezet megoldásra.
• Gyakorolj minél gyakrabban: a magabiztos, asszertív kommunikáció elsajátítása egy rendkívül időigényes, hosszú folyamat. Legyél türelmes önmagadhoz, és legyél rugalmas. Minél többet gyakorolod, annál jobban fog menni.

 

Ismétlődő konfliktusok: játszmák

Veled is előfordult már, hogy bal lábbal keltél? Amikor már reggel úgy érezted, hogy ez tuti egy rossz nap lesz. Aztán egymás után értek a bosszantó helyzetek.

A játszma fogalmát Eric Berné pszichiáter, pszichológus alkotta meg. A fogalom a tranzakció analízishez kapcsolódik. A fogalom pedig a következő:

„A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad.”

Értelmezzük akkor, hogy ez mit is jelent pontosan. A tranzakció társas érintkezést jelent. Tehát például amikor te tudomásul veszed egy másik ember jelenlétét, kommunikálnni kezdesz vele (ingert adsz neki), azt tranzakciónak nevezzük. Ez az inger, illetve az erre adott válasz lehet pozitív és negatív. Az ingerre adott válaszokat pedig Berné stroke-nak nevezi.

Attól főggűen pedig, hogy egy egy beszélgetés, konfluktus hogyan zajlik alakulhat ki játszma. Tehát példuál a párod azt mondja neked, hogy veled mindig csak a baj van.  Erre te a következőképpen reagálhatsz:

1. Abban az esetben, ha ezt tényleg így gondolod, akkor miért vagy velem?

Ebben az esetben te bekapod a horgot és a játszma már indul is. Jön a konfliktus, amiből végeredményben senki nem jön ki jól. A célunk pedig pont az ellekezője lenne. Nyíltan és őszintén kommunikálni, megérteni a másikat, de mellette kifejezni a saját érzéseinket is.

2. Rendkívül rosszul esik, amit nekem mondasz. El tudnád kérlek mondani, hogy mi az oka annak, hogy ezt így gondolod?

Láthatjuk, hogy a második esetben, ahelyett, hogy belemennénk a játszmába, nekiesnénk a másiknak ezzel még nagyobb bajt generálva, ehelyett nem megyünk bele, hanem nyitottak maradunk a másikra és próbáljuk úgy csinálni, hogy mind a két fél számára a lehető legjobb legyen.

Természetesen erre az esetre vannak még más választási lehetőségek is. Nem az összes kimenetelt soroltam fel.

Bízom benne, hogy ilyet nem gyakran mondanak neked, így vegyünk egy hétköznapibb példát.

Hétévégén a pároddal vendégül látjátok a családot egy ebédre. Nagy a sűrgés forgás, azt szeretnéd, hogy minden tökéletes legyen. Az ebéd jól sikerül, majd mikor a család elmegy a párod beül a számítógép elé, te pedig ráförmedsz.

• Nem gondolod, hogy én fogok mindent elpakolni, te soha nem csinálsz semmit ebben a lakásban.?

A párod pedig nem foglalkozik az éppen aktuális kitöréseddel, hanem játszik tovább. Aztán robban csak bomba és jön a heves vita.

Biztos vagyok benne, hogy sokunk életében előfordulnak olyan esetek, amikor egy dolgot már vagy százszor elmondtunk, mégsem történt benne változás.  Talán egy idő után azt érezhetjük, hogy összeesküdött ellenünk a világ. Eközben pedig az alábbi kérdéseken gondolkozunk:

• Miért történik mindig velem újra és újra ugyanaz?
• Hogyan nem vettem ezt eddig észre?
• Hogyan lehetséges az, hogy mindenki más megérti valamit, csak én nem?

Amikor ezek a kérdések felmerülnek bennünk, akkor ezek jelzések, megérzések, hogy valami nincs rendben. Ezekben az esetekben több dolgot is szoktunk alkalmazni.

Lássuk, hogy az előző példára például milyen megoldási lehetőségek jöhetnek szóba.

A leggyakrabban alkalmazott megoldások például:

• Első megérzéseinket figyelmen kívül hagyva, felhúzzuk magunkat és vitába keveredünk másokkal. Akár azokkal is, akiket a legjobban szeretünk
• Védjük saját magunkat, ragaszkodunk a saját igazunkhoz és ezt minden áron le akarjuk nyomni a másik torkán
• Kiötlünk ezekre a helyzetekre egy teljesen más megoldást. Egy olyan megoldást, ami senkinek sem jutott volna az eszébe
• Ítélkezünk mindenki felett, aki csak szembe jön velünk, bíráskodunk, kritizálunk, addig csavarjuk a dolgokat, míg azok pontosan meg úgy lesznek, ahogyan mi akarjuk
• Előre tudjuk, mi a jó a másiknak, és arra is bíztatjuk, hogy így tegyen: ez lesz neked drágám biztosan a legjobb…

Pedig ezek helyett alkalmazhatnánk a következőket is:

• Felismerjük a helyzetet, amiben vagyunk. Érzéseinket és gondolatainkat irányítani tudjuk, és ennek megfelelően cselekszünk
• Megoldásokban és nem problémákban gondolkodunk
• Kellő önismerettel és emberismerettel rendelkezik
• Döntéseit jól megfontoltan, nyugodtan hozza meg

Sajnos sokszor előfordul, hogy első megérzéseinket figyelmen kívül hagyjuk. Hirtelen, gondolkodás nélkül cselekszünk. Ezeknek a cselekedeteknek általában rossz vége van, mert az ilyen események végén rosszul érezzük magunkat.

Viszont van más lehetőség is, csak figyelj oda az érzéseidre, a jelzéseidre.

Sorskönyv

Gyermekkoromban, amikor édesanyámmal elmentünk a boltba, akkor rendszeresen jelenetet rendeztem, amikor szerettem volna kapni valami finomat. Ez abban nyilvánult meg, hogy toporzékoltam, hisztiztem, esetenként a földön fetrengve csapkolódtam. Ezekben a helyzetekben édesanyám végül megvette nekem, amit szerettem volna.

Gyerekként édesapám sokszor mondta nekem, hogy buta vagyok és soha semmire nem fogom vinni az életben. Már az általános iskola második felében voltak gondjaim a tanulással, amelyek aztán a középiskolában tetőztek. Volt olyan év, amit úgy zártam, hogy pótvizsgáznom kellett, mert különben nem léphettem volna át a következő osztályba.

Sőt mi több, az érettségi előtt majdnem kirúgtak a középiskolából. Aztán pedig, amikor nagy nehezen sikerült eljutnom az érettségiig, akkor matekból megbuktam, így elsőnek nem is kaptam érettségit. Nem szavaztak nekem túl nagy bizalmat a jövőre nézve. Így én sem tepertem sokáig, hogy erre rácáfoljak.

A sikertelen érettségi eredményeimből kifolyólag nem tudtam továbbtanulni. Míg az osztálytársaim az egyetemre mentek, addig én azzal küszködtem, hogy egyáltalán meg legyen az érettségim. Ekkor nyílt fel a szemem és vettem észre már felnőttként, hogy mit is csináltam egészen ideáig.

Mi a közös ezekben a történetekben?

Ahonnan jövünk, amilyen emberek körülvesznek minket akarva, akaratlanul befolyásolják az életünket. A viselkedésünket, a tetteinket és az eredményeinket is. Éveken keresztül gyártottam a különböző kifogásokat, hogy miért is alakult így az életem.

A rossz családi körülményeim miatt. Amiatt mert azt mondták nekem sokszor, hogy buta vagyok, és nem vagyok képes semmire. Azért, mert engem mindig bántottak, mert soha senkinek nem voltam elég jó. Én erre ahelyett, hogy a jelenben éltem volna, és a fennálló helyzetből igyekeztem volna kihozni a legtöbbet, inkább nem törődtem senkivel és semmivel.

Nem voltam jó tanuló, sokszor tiszteletlen voltam másokkal. Amikor valaki támadott, akkor én is támadtam. Amikor azt mondták, hogy buta vagyok, akkor ahelyett, hogy erre rácáfoltam volna, megmutattam, hogy valójában igazuk van.

Előre megírtam a saját SORSKÖNYVEMET!

A sorskönyv egy nem tudatos életterv, amelyet gyermekként, már az óvodás kor előtt elkezdünk megírni magunknak. Megmutatja boldogulásunk esélyét, hogy milyen lehetőségek állnak előttünk, hogy mennyire leszünk boldogok, hogy hogyan látjuk magunkat, másokat és a világot.

Lehet e mögé a „sorskönyv” mögé bújni egész életünkben, mint ahogyan azt én is éveken keresztül tettem, viszont van más lehetőség is.

Van lehetőségünk arra, hogy ezt a sorskönyvet akármikor újraírjuk. A döntés a te kezedben van. Írhatsz és élhetsz egy olyan életet, ahol kifogások rabja vagy, és mindenre van egy jó magyarázatod, vagy pedig kezedbe veheted a saját életed feletti irányítását és a te „sorskönyvedet” te alakíthatod.

A fenti példákra visszatérve lássuk, hogy pontosan mik zajlottak le a történetekben. Ezt a következő képlettel fogom szemléltetni:

A játszma folyamata:

H- horog

GyP – gyengepont

V-válasz

Á-átváltás

Sz-szembesülés

Ny-nyereség

Tehát akkor mi is zajlott le a fenti példákban:

1. példa – édesanyámmal a boltban

Ahogyan írtam gyerekként gyakran jelenetet rendeztem a boltban, amikor meg akartam kapni valamit. Ami végeredményben sokszor sikerült is.

Ebben a példában a horog lennék én, aki hisztizik és szüntelenül toporzékol a gyengepont pedig a műsor, amit a boltban rendezek

Anyukám ugye nyílván azt szerette volna, hogy hagyjam abba és lehetőség szerint édesség nélkül távozzunk a boltból.

Erre ő a hisztimre első körben azt a választ adta, hogy nem kapok semmit, fejezzem be a hisztit. Ez persze csak olaj volt a tűzre.

Ennek hatására én átváltottam egy még durvább üzemmódba. Ekkor már a földön fetrengve toporzékoltam.

Ekkor édesanyámnak több lehetősége is lett volna, viszont úgy érezte, hogy a legjobb, amit tehet, ha megveszi nekem, amit kérek. –szembesülés

Én pedig bezsebeltem a zsákmányt.-nyereség. Anyukám viszont annál kevésbé volt boldog.

Ezekben a szituációkban különböző szerepeket veszünk fel. Ezek a szerepek nem a személyiségünk részei. Mivel mi vagyunk a saját életünk irányítói, saját sorskönyvünk írói, ezért képesek vagyunk ezeket a helyzeteket megfelelően befolyásolni.

Ahhoz pedig, hogy akár stresszes napokon is a helyén tudjuk kezelni az adott szituációt, konfliktust, amibe kerülünk asszertív kommunikációra és magas érzelmi intelligenciára van szükség.

Az érzelmi intelligencia és az asszertív kommunikáció mellett fontosnak tartom, hogy felkészültek legyünk az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre. Amikor pedig felmerülnek, akkor felnőttként tudjunk viselkedni.

A következőekben ehhez fogok neked mutatni egy eszközt.

Eszközök, amik segítenek a konfliktuskezelésben

Bizonyára már veled is előfordult, hogy amikor vitába keveredtél valakivel, akkor azt mondta, hogy gyerekes a viselkedésed. Vagy valamelyik barátnődnél tapasztaltad, hogy mennyire óvni akar téged, az aggódása irányodba már sokszor túl anyáskodó.

Nekem már többször is jelezte a környezetem, hogy amikor dühös vagyok, akkor előfordul, hogy nem úgy kommunikálok, mint egy felnőtt. Sőt kifejezetten gyerekes esetenként a viselkedésem.

Éppen ezért, ezekre a helyzetekre kitaláltam egy stratégiát, aminek segítségével egy-egy konfliktus helyzetben redukálni tudom a gyerekes viselkedéseim számát.

Most ezt fogom bemutatni neked. Bízom benne, hogy legalább akkora segítségedre lesz, mint nekem.

A kiakadás jelző

A kiakadás jelző 0 + 4 lépésből áll. Nagyon fontos, hogy a 0. lépés betartása nélkül nem fogod tudni alkalmazni a többi lépést sem. Így hát arra kérlek, hogy vedd nagyon komolyan ezt a feladatot.

Íme a lépések:

1. Készülj fel előre! Nyílván nem tudunk minden helyzetre felkészülni, viszont nagyon sokra igen. Tehát például egy meeting előtt, vagy egy barátoddal, családtagoddal, pároddal való fontos beszélgetésnél lehetőségünk van tudatosan készülni a beszélgetés lehetséges kimeneteleire, így fel tudsz készülni arra, hogy adott reakcióra hogyan reagálj.

Amennyiben a helyzet hirtelen jön, akkor pedig a 0. lépés az, ha felismered és fülön csíped azt az érzést(triggert), amitől elkezd benned zakatolni az a fura dühös, haragos, idegesítő érzés. Ehhez viszont nem győzöm hangsúlyozni az érzelmi intelligencia fontosságát.

1. Add a beszélgető partnered tudtára, hogy az a dolog, amiről most beszélsz az mennyire fontos neked

Benne vagytok éppen egy beszélgetésben. A beszélgetés közben kiderül, hogy nem értetek egyet. A beszélgető társad mindenáron le szeretné nyomni a torkodon a saját igazát. Ilyenkor folytathatod te is a te igazad bizonygatásával, vagy elmondhatod a társadnak, hogy ez a téma, helyzet, esemény mennyire fontos neked és szeretnéd, ha még jobban megértene.

2. Előfordul, hogy nem sikerül elsőre eléggé kiemelned az adott helyzet fontosságát. Ilyenkor a következő dolog, amit tehetsz az az, hogy kiemeled még egyszer a helyzet fontosságát, emellett elmondod az ehhez fűződő érzéseidet is.

Például: Kérlek értsd meg, hogy nekem nagyon fontos ez a dolog amiről beszélünk. Úgy érzem, hogy nem tudok olyan mértékben eltérni ettől, amennyire azt szeretnéd. Viszont rendkívül nyitott lennék arra, hogy olyan megoldást találjunk, amelyik mind a kettőnknek jó.

3. Abban az esetben, ha ezek után sem nyitott a beszélgető partnered és még mindig azon kapod magad, hogy ő csak saját igazával van elfoglalva, akkor jelezheted a részére, hogy te már kétszer felhívtad a figyelmét arra, hogy neked ez mennyire fontos, viszont úgy érzed, hogy ő ennek ellenére nem fektet erre elég nagy hangsúlyt. Jelezd a részére, hogy ez az utolsó, hogy jelzel neki, hogy próbáljátok meg megbeszélni az adott helyzetet, mert ha ő nem szeretné, akkor te abba fogod hagyni ezt a beszélgetést
4. Akkor, hogy a társad még háromszori esély adás ellenére is továbbfolytatja, akkor mond neki, hogy te jeleztél, úgy érzed, hogy ennek ellenére még sem nyitott, így te most befejezted a beszélgetést. Jogod van kilépni a beszélgetésből!

A hatékony konfliktuskezelés segít jobb kapcsolatokat ápolni a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. Hozzájárul ahhoz, hogy jó döntéseket hozz akár a legnehezebb helyzetben is. Egy jó és bevált konfliktuskezelési eszközzel nyitottabb leszel a beszélgető társad irányába és több megoldási javaslat fog eszedbe jutni. Nem utolsó sorban pedig csökkenti az idegességet és a stresszt.

Így az általam kitalált eszköz nem lenne ideális számodra, álljon még itt néhány, amiből építkezhetsz.

THOMAS-KILMANN konfliktuskezelési modellje

Thomas Kilman, német pszichológus konfliktuskezelési modelljét több mint harminc éve használják sikeresen. Ez a modell abban segít, hogy megértsük, hogy a különböző emberi viselkedések hogyan befolyásolják a csoportdinamikát.

A modell öt ponton mutat be, ami segíthet a konfliktuskezelésben.

 

1. VERSENGÉS (nyer/veszít): maximális önérvényesítés:

A versengő minden áron érvényesíteni akarja a saját akaratát. A konfliktusokat győztes-vesztes helyzetnek tekinti. Ezekben a helyzetekben csak az egyik fél győzhet. A versengő típusnál gyakran ez a személyes kapcsolatok megromlásához vezethet.

2. ALKALMAZKODÁS (veszít/nyer): a versengés ellenkezője, maximális önalávetés:

Az alkalmazkodó konfliktuskezelő saját igényeit másoké alá helyezi. Pontosan az ellenkezője a versengő típusú személynek. Az ilyen személy sokszor lemond a saját érdekeiről, álláspontjáról, s hagyja, hogy teljes mértékben a másiknak legyen igaza, hogy az ő szempontjai érvényesüljenek. Akkor is, ha ez számára kellemetlen.

3. KOMPROMISSZUMKERESÉS: az egyéni célok elérése szempontjából félúton van a versengés és az alkalmazkodás között

A kompromisszumkereső konfliktuskezelési mód célja egy, a mindenki számára egyaránt elfogadható megoldás megtalálása. Az ilyen konfliktusok során mindkét fél lemond bizonyos igényeiről, a megoldás csak részben elégeti ki azokat

4. ELKERÜLÉS (veszít/veszít): nem kezeli, hanem elkerüli az összetűzést:

Az elkerülés tulajdonképpen a konfliktus vagy probléma előli menekülés, megfutamodás, amikor az egyén semmilyen módon nem törekszik a konfliktus megoldására, hanem inkább tudomást sem vesz róla. Hárítja, úgy tesz, mintha neki semmi köze nem lenne az egészhez. Nem mond véleményt, inkább tartózkodik.

5. PROBLÉMAMEGOLDÁS (nyer/nyer): az egyén a probléma helyett a megoldásra fokuszál. (Mi a probléma?)

Ennek a konfliktuskezelési személynek a célja az, hogy mindenki számára a lehető legjobb megoldást találja meg. Vagyis win-win szituáció alakuljon ki.

Bármelyik konfliktuskezelési mód hatékony lehet, ha a megfelelő szituációban alkalmazzuk őket. Nincs jó, vagy rossz, csak helyzettől függ, hogy az adott módszer célszerű, vagy célszerűtlen konfliktuskezelési mód.

Mielőtt akármelyiket is alkalmazzuk fontos megvizsgálni:

• magát a problémát
• a rendelkezésre álló időt
• a partnert, akivel a konfliktus történik

Te melyik konfliktuskezelési stratégiát alkalmazod?

Összefoglalás

Ez a cikk azt mutatja be, hogy hogyan ismerd meg jobban önmagad, és a téged körülvevő embereket. Segít, hogy jobban megtudd érteni, hogy ki, mit és miért csinál. Hogy hogyan is működünk, mi emberek.

A legfontosabbak, amiket mindenképpen jó, ha magaddal viszel:

• te irányítod az életed és nem fordítva
• legyél nyitott és kommunikálj asszertíven
• az érzések csak érzések, irányíthatóak – helyezz még nagyobb hangsúlyt az érzelmi intelligenciára
• az nyeri mega vitát, aki el sem kezdi

+1 A cikk végén találsz egy letölthető feladatot, amely segítségével gyakorolhatod, majd beépítheted a gyakorlatba az itt tanultakat

A feladatot itt tudod letölteni.