Sziasztok

 

Jöjjön hát a napló első, újabb első bejegyzése. Arról, hogy miért is mondom, hogy újra első, neki javaslom, hogy olvassa el az előző bejegyzésemet.

Tudni kell rólam, hogy mindig is voltak problémák az önértékelésemmel. Szegény családból jövök. Ezzel alapból nincs is semmi gond. Viszont azért, mert jó ideig nem a legszebb ruhákban jártam, és még kancsal is voltam, könnyen a “szép és gazdag” osztálytársaim céltáblájává váltam.

Kinéztek, csúfoltak. Gyűlöltem oda járni.

Az apám sem tartott sokra, így tőle megkaptam, hogy nem fogom vinni semmire. A középiskolában a tanárok nem igen hitték, hogy engem bármelyik egyetemre felvesznek. Bár ezért tettem is..

A múltamról nem beszélnék bővebben. Arról van egy bejegyzésem. Ha érdekel, itt el tudod olvasni.

Lényeg a lényeg, hogy a múltamban történtek fényében nem éppen az önbizalmamról voltam híres.

Amikor a megszokott kis világunkat éljük és ebben érezzük, hogy valami nem oké, akkor elkezdünk dolgozni magunkon. Legalábbis én így tettem. A múltamból annyi dolgot hoztam magammal, hogy hiába a szép világ még sem tudtam mindig 100%osan boldog lenni.

Így aztán több mint egy évig jártam pszichológushoz. A közös munkának köszönhetően jobb kapcsolatba kerültem önmagammal.  Szándékosan nem mondom, hogy teljesen megszerettem magam. Most már tudatosabb vagyok ezzel kapcsolatban.

Aztán viszont…

2022 nyarán terhes lettem, majd 2023 tavaszán megszületett Kilán. Ez a csodálatos esemény pedig mindent felforgatott. Már, ami a lelkemet illeti. Olyan nagy változást hozott ez az életembe úgy globálisan, amit azt hiszem talán mostanra, így kicsivel több, mint három hónap után már jobban tudok kezelni. Egy ideig eléggé megzuhantam belül.

Na de várjunk egy pillanatot…

Csakhogy ne vegyem el a kedved az olvasástól hozok pár példát, ami miatt felfordulást tudunk csinálni belül. Nem mindenki tud a gyermekszületéssel azonosulni, amit teljesen megértek. Viszont megzuhanni sok minden mástól is lehet. Ilyen például:

  • Felépítettél magadnak egy álom életet, viszont egy váratlan esemény miatt elveszíted az összes összegyűjtött pénzedet
  • Már éppen a lánykérésre készülsz, amikor a párod közli, hogy ő pakol és elmegy
  • 10 éven keresztül tanultál, hogy megkaphasd azt az állást, amire mindig is vágytál. Meg is kapod. Majd 3 év múlva ott állsz kizsigerelve és nem tudod, hogy hol rontottad el ezt az egészet
  • Egy szerettünk halála

Itt én csak negatív példákat hoztam. Nálam a Kili megszületése az egyik legcsodásabb dolog. Egy gyermek születése mellett viszont akadnak más pozitív példák, amelyek  zavart okozhatnak belül:

  • Olyan jól végzed a munkádat, hogy nem is számítasz rá, hogy mennyire sikeres leszel. Ez bekövetkezik. Te viszont képtelen vagy feldolgozni ezt.
  • Nagyon tehetséges vagy valamiben. Rengeteg mindent elérsz is benne. Mások irigykednek rád. Neked viszont nem elég. Azt mondogatod magadnak, hogy hogyan is lehetsz ennyire kevés. Van még feljebb.

Vagy akár az is lehetséges, hogy tényleg minden rendben van az életedben, de valami mégsem kerek. Felmerül benned, hogy valami nincs a helyén….nem találod a helyed. Mindened megvan, de valami még sincs rendben.

Szóval sok minden hatással lehet a lelki világunkra.

Nekem pedig jelenleg a kisfiunk érkezése forgatta fel a rendszert. Hangsúlyozom ez nem miatta van. Hiszen mit is tett ő? Jelenlétével bearanyozza az életünket. Szavakkal nehéz kifejezni azt a csodát, ami ezzel jár. Talán még megfogalmazni sem tudom igazán.

Viszont ettől függetlenül minden más lett. Ezeket a változásokat pedig én csak éppen hogy elbírtam. Ezt is elsősorban a családom miatt, akiket a világon mindennél jobban szeretek.

Minden, ami azelőtt megszokott volt, “hirtelen” már nincs. Pedig elhihetitek, hogy én megpróbáltam mindent úgy hagyni, ahogyan volt. Mindenkivel kapcsolatot tartani, dolgozni, mindenhova elmenni, edzeni. De hát a “fene gondolta volna”, hogy ennyire nem lesz minden ugyanolyan.

Nagyon próbáltam, de nem jött be. Bár azt hozzáteszem, hogy így utólag megnézve, voltak dolgok, amikhez felesleges volt ragaszkodni. Azok a vonatok lehet, hogy a terhességem nélkül, vagy bármely másik fentebb felsorolt dologtól elmentek volna.

Tudjátok “a bajban” mutatkozik meg, hogy ki és mi az, ami megmarad és mi az, ami elmegy.

Ettől függetlenül viszont engem ez rohadtul megviselt. Nem mondom, hogy már nem. De sokkal kevésbé, mint mondjuk másfél hónappal ezelőtt.

Azért csak sikerül szépen, fokozatosan elfogadni, befogadni. Elengedni azért nem.

Aztán a másik dolog az alakom változása. Én a kockás hasú, vékony lány. Megvoltam győződve arról, hogy hogyha Kilán velünk lesz, akkor majd az alakom is hiphop a régi lesz. Hát nem lett az. Így kicsivel több, mint három hónap elteltével sem. Ez pedig szintén rányomta a bélyegét mindenre.

Be kell vallanom, hogy szerettem azt a formát. Sok munkám volt benne. Ennek ellenére viszont nem maradt velem. Ez pedig iszonyat frusztráló volt a számomra.

Talán azért, mert ehhez kötöttem az önértékelésem?. – na de erről majd egy másik alkalommal

Aki nem mindig van rendben önmagával, ott előfordulhat, hogy egyes estekben azt érezheti, hogy nem elég jó. Hahóó, én jelentkezem.

Úgy éreztem, hogy amennyire egy csodavilág jött el, annyira egy mély pont is.

A lelkem hirtelen nem bírta el, hogy minden más lett. Sokat sírtam, rossz hangulatom volt. Voltak alkalmak, amikor megbánthattam másokat.

És azon kezdtem el gondolkozni, hogy dehát mi történt itt. Hiszen én foglalkoztam magammal. A pszichológus, a sok könyv, az Ádámmal való beszélgetések. Mégis mi lett hát?

Igazából “semmi nem lett”. Egyszerűen az addig megszokott világba bejött egy újdonság. Így, amit addig formáltál, dolgoztál magadon az kicsit olyan volt, mintha a kukába ment volna. Nem értettem, hogy miért? Hogy hogyan lehetséges az, hogy olyan sok munka után mégis “visszaesel” oda, ahol voltál?

A visszaesel szót szándékosan tettem idézőjelbe. Anno még a coachom mondta, hogy nincs olyan, hogy visszaesel. Nem emlékszem már pontosan, hogy mi volt a megfogalmazás, de a lényege talán az volt, hogy hasonlítsuk ezt egy spirálhoz. Ugye az hullámzóan működik, tehát a mi lelkünk is így működik. Van, amikor a “spirál” kicsit beszippant, de aztán újra fenn találod magad.

Ez pedig NEM egyenlő azzal, hogy visszaesel.

Szóval, amit ebből az egészből ki akarok hozni, az az, hogy:

  • Nem érdemes a változások ellen küzdeni, mert azok így is, úgy is bekövetkeznek – ezt én is tanulom
  • Megtanulni elfogadni. Elfogadni, hogy nem mindig az van, amit mi akarunk. Az élet nem mindig az eltervezett dolgok szerint alakul. Viszont, ami van, abból érdemes kihozni a maximumot
  • Önmagunkon dolgozni egy életen át kell. Ezalatt pedig nem csak a könyvek olvasását, hanem a gyakorlatba való beültetést értem. Én azt tapasztaltam, hogy amikor nagyon komolyan veszem és akár minden nap egy kicsit foglalkozom vele, akkor mindig sokkal jobban érzem magam. Próbáld ki te is.
  • Barátkozz meg önmagaddal. Egy életed van, ami rohadt gyorsan elrepül. És a végén hogyan fogunk visszanézni az életünkre? Úgy, hogy szeretjük, elfogadjuk magunkat, vagy hogy az egész életünket úgy éltük le, hogy mindig csak a bajunk volt önmagunkkal.?. Mondjuk ezt pont én mondom, akinek ez még mindig nem sikerült. 😀 De hát a jó ember is holtig tanul.

Nekem ennyi tanúság jutott eszembe. Ha neked van bármi, ami bárkinek segítség lehet, írd meg kommentben.

Kitartást és derűt az élet nevezetű játékban. Ja és nem vagy egyedül a mélységeiddel és magasságaiddal.