Again I am here. Nem mondom ma megfordult a fejemben, hogy nem írok semmit. Elbizonytalanodtam.
Ez gyakran előszokott fordulni velem. Ezek járnak most a fejemben:

– Biztosan elég jó vagyok – e?
– Elég jól csinálom ezt és ezt a dolgot?
– Úgysem érdekel senkit, amit írok? Ezek nem menő dolgok. Nem olyan, mint egy új Iphone.
– Össze-vissza ír ez a lány. Minek is csinálja egyáltalán, ha úgysem megy neki. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
– Egyáltalán tudok segíteni bárkinek ezzel?

Olyankor, amikor félek valamitől, vagy bizonytalan vagyok, akkor szeretek minden mást csinálni, csak ne kelljen a bizonytalansággal foglalkozni. Most például a kiskutyámmal, Dexter-el játszadoztam.
Szóval most inkább jobb, ha nem gondolkozom sokat, hanem beleugrok az „ismeretlenbe”. Ha nem teszem, akkor az írásnak tuti annyi.

És amúgy is akartam írni egy dologról, ami talán kicsit kapcsolódik a bizonytalansághoz. Biztos vagyok benne, hogy másokban is, akár benned is felmerül. Ez pedig az, amikor megkérdezi tőled valaki, hogy mizu, vagy, hogy mivel foglalkozol.

Valószínűleg ezzel már te is találkoztál. Ezek a kérdések sok helyen előjöhetnek. Nagyobb társaságban, távoli rokonoknál, olyan embernél, akivel először találkozol.
Na de mit lehet válaszolni ezekre a kérdésekre. Olyan egyszerűnek tűnnek, de azok is?

Most állj meg egy pillanatra és gondold át kicsit, hogy amikor valaki ezeket a kérdéseket teszi fel neked, akkor te mit mondasz?

– Köszi jól
– Minden rendben
– Voltam már jobban is
– Rosszul – és ez után el kezded sorolni a listát, hogy miért
– Jól vagyok, köszi
– Jól, és elkezded elújságolni a sok jó dolgot, ami veled történt az elmúlt időszakban

Elsőre ezek jutottak eszembe.

A másik kérdésre pedig:

– 200 fős vállalat pénzügyi osztályának felsővezetője vagyok. 18 ember dolgozik alattam. Rengeteg a felelősség.
– Pakolgatom a tejet egész nap
– Mindenes vagyok az XY cégnél
– Még tanulok, de haladok a célom felé, hogy XY lehessek
– Keresem az utam. Most éppen egy call centerben dolgozom.
– Blogolgatok, vlogoltatok

És mi járhat a fejünkben miközben ezekre a kérdésekre a választ keressük:

– Most mit mondjak erre?
– Na most megmondom, hogy milyen menő is vagyok, hogy milyen sok dolgot elértem.
– De unom már ezeket a hülye a kérdéseket.
– Mi köze van hozzá, hogy hogy érzem magam és mit csinálok?

Ezek a kérdések viszont elkerülhetetlenek. Bárhová is mész az esetek nagy részében egyik, másik kérdéssel tuti, hogy találkozni fogsz.

Te mit szoktál ezekre válaszolni? Írd meg kommentben. Hátha van valami frappáns tipped.

De mégis akkor mit tudsz tenni?

1. Rövidre zárod. A fentebb említett lehetőségek közül erre jó lehet például a „köszi jól”, vagy a „minden rendben” válasz. Arra pedig, hogy mivel foglalkozol, próbálj meg a lehető legegyszerűbb és minél rövidebb választ adni. Például élelmiszerboltban vagyok eladó, nyomtatással foglalkozó cégnél vagyok irodai asszisztens, vagy weboldalt készítek vállalkozónak.
Ha gyorsan leszeretnéd zárni, akkor talán ezekkel sikerülhet.

2. Ugyanazt csinálod, mint az első pontban, csak minél hamarabb visszakérdezel, hogy ne kelljen ezekkel a kérdésekkel tovább foglalkozni.

3. Azt is mondhatod, hogy nem szeretnél ezekre a kérdésekre válaszolni. Bár ez kicsit elsőre most így leírva furcsán hangzik. 😊

4. Ha pedig szívesen beszélgetsz róla, akkor pedig mesélj bátran részletesebben. A nyitottság nagy erény. Emellett az emberek szeretik, ha megmutatod a sebezhetőségedet.

Mióta elkezdtem újra írni, azóta ezt a bejegyzést tartott a legtöbb ideig elkészítenem. Ennek elsődleges oka az, hogy több volt a dolog, amit intézni kellett, így nem tudtam már leülni írni. Amúgy minden nap eszembe jutott, nem szeretném abbahagyni. Tervezgettem, hogy mikor sikerül újra leülnöm folytatni ezt a bejegyzést, illetve akár belekezdeni egy másikba. – erre is van ötletem. Amint ezt befejeztem bele is kezdek. 😊

Ja meg ahogy közeledett a nap, hogy tudtam lesz időm az írással foglalkozni, rájöttem, hogy ez a bejegyzés nem a beste ver részemről. Mondhatni nekem nem is tetszik. Maga a téma tök jó, viszont valahogyan mintha elvesztettem volna a fonalat és végül nem tudtam volna teljesen jól átadni ennek a mondanivalóját.

De…

Mivel elhatároztam, hogy újra írni fogok, és ennek a legkézzelfoghatóbb nyoma az, ha ezt meg is osztom. Így akármilyenre is sikerült, látni fogjátok.

Másrészt pedig nem sikerülhet mindig minden tökéletesre. De hiszem, hogy a kitartás, a próbálkozás így, vagy úgy, de megtérül. Szóval, hogyha nem is sikerül minden tökéletesen, akkor is büszke lehetsz magadra, ha megcsináltál valamit.

Nekem meg ugyebár a célom egyrészt, hogy naplót vezessek a bennem lévő gondolatokról, érzésekről, bármiről, ami az eszembe jut. Másrészt pedig, hogy segítsek, erőt, bátorságot adjak másoknak.
És hát soha nem lehet tudni, hogy melyik bejegyzéssel fogom ezt megtenni. Lehet ezzel. 😊

Ha van valami téma, ami érdekel, akkor írd akár azt is kommentben. Köszi, ha olvasol és remélem, hogy segít.
Kellemes beszélgetéseket.