Az egyik napon, ahova járok képzésre prezentálnom kellett. Rólam tudni kell, hogy mindig is utáltam kiállni mások elé. Az ilyen esetek előtt már legalább egy nappal teljesen kész vagyok. Fáj a hasam, hisztis vagyok, minden bajom van. Viszont van, amikor azokat a dolgokat is muszáj megcsinálni, amelyek kellemetlenek, vagy nincs hozzá kedvünk.

Eljött ennek a napja is. Már reggel más voltam. Rosszkedvű voltam és ideges. Aztán elindultam a képzésre, nyugtattam magam. Sikerült is.

Aztán eljött a prezentálás pillanata. Mindenki kereste a kis előadását, viszont én az enyémet nem találtam sehol. Ettől teljesen kész voltam. Kapkodtam, kerestem mindenhol, de nem találtam. Kérdeztem magamban, hogy akkor most mi lesz? Hiszen, ha nincs prezi, én nem tudok beszélni. nincs egy mankó, amihez nyúlhatok, nincs biztonság.

Így természetesen addig húztam, hogy sorra kerüljek, amíg csak lehetséges. Közben azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani, amikor sorra kerülök. Ki is találtam, hogy hogyan fogom kezelni ezt a helyzetet. Majd én előadom a magabiztos Biankát, megmutatom, hogy nekem így is menni fog, képes vagyok rá.

Aztán sorra kerültem…

Hát nem volt benne köszönet. Az egész egy katasztrófa volt. Zavarban voltam, nagy körmondatokban beszéltem, nem volt összeszedett. Totál gáz voltam.

Na de mi is történt itt?

  1. Már egy nappal az előadás előtt mindenki napját, beleértve a sajátomat is elrontottam
  2. A reggeli rutinom teljesen felborult, hiszen csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire rossz vagyok és, hogy tuti nem fog menni
  3. Az előadások során ahelyett, hogy másokra figyeltem volna, a fókuszom az idegességen és a negatív gondolatokon volt.
  4. Az előadás végén ahelyett, hogy megkönnyebbültem volna, még nyugtalanabb voltam, magamat ostoroztam
  5. A magabiztosnak tűnő kommunikáció nem jön be. Hiába próbálod magad magabiztosnak mutatni, ha közben rád van írva, hogy egy cseppet sem vagy az

Ez csak egy példa. Az én életemben már annyiszor volt ilyen eset. Nemcsak a prezentálásnál. Nálad is előfordult már ilyen? Ha igen, akkor gondolkoztál rajta, hogy mi lehetett az oka?

Amennyiben nem, akkor elmondom neked a választ.

Ezek az esetek azért állnak fenn, mert félsz. Van, amikor én is félek. Mégis mitől félsz?

Attól, hogy nem leszel elég jó. Attól, hogy mit gondolnak mások. Attól, hogy nem tudsz semmit és akármit is csinálsz, ez nem változik meg. Azt gondolod, hogy mindenki jobb, mint TE. Hasonlítgatod magad másokhoz. Mindenki más hibás mindenért csak TE nem. Ismerős érzés ez?

Így akarod leélni az egész életed? Mások árnyékában? Egy maszkban, amit minden nap felhúzol, hogy mások ne lássák, hogy milyen vagy.? Úgy, hogy mindig azt mutatod, amit mások látni akarnak? Úgy, hogy mindig azt teszed, ami másoknak jó, miközben TE egyáltalán nem élvezed? Magadban akarod keresni a hibát, közben pedig azt várod, hogy észrevegyenek, hogy jónak, különlegesnek tartsanak?

Hogyan várhatod el másoktól, hogy észrevegyenek, ha TE saját magadat nem tiszteled, nem szereted.

Tanulság, amit érdemes lehet magaddal vinni:

  1. Ha TE nem bízol, nem hiszel saját magadban. Ha TE nem szereted azt az embert, aki vagy, akkor ne várd el másoktól.
  2. Legyél ön azonos. Ez azt jelenti, lásd a fenti példámat. Hiába próbálod meg magabiztosnak mutatni magad, miközben egyáltalán nem vagy az. Ezt pedig mások is észre fogják venni rajtad. Amit mondasz, az egyezzen a tetteiddel.
  3. Ne akarj megfelelni senkinek. Hiába is próbálkozol vele, úgysem fog menni. Nincs olyan ember ezen a világon, akit mindenki szeret, akit ne soha ne érne kritika.
  4. Ne hasonlítsd soha másokhoz magad. Nincs olyan ember ezen a világon, akinél nincs szebb, jobb, okosabb, stb. Ha minden lépésed közben folyamatosan azt figyeled, hogy a mások mit és hogyan csinálnak, akkor elveszíted a fókuszt a saját dolgodról. Annál pedig elvileg nincs számodra fontosabb.
  5. Csak a saját elvárásaid szerint élj. Legyél büszke arra, aki vagy. Biztos vagyok benne, hogy már rengeteg mindent tettél magadért és másokért életed során. Legyél ezért nagyon hálás, mert csodás vagy.

Amikor azt csinálod, amit tiszta szívedből szeretsz, amikor minden napodat a saját és nem mások értékrendje szerint élsz. Amikor elengeded, hogy mások mit gondolnak rólad, mert TE tudod, hogy magadhoz képest mindent megteszel, akkor eljön majd az az élet, amelyre mindig is vártál.

Ne hidd azt, hogy akárki is tökéletes ezen a világon. Én sem vagyok az. Emellett nem is kell annak lenni.

Az imént leírt öt pont az alapja mindennek. A sikernek, a boldogságnak, annak, amit életnek nevezünk.  Ezen dolgok megtanulása nélkül az áhított élet elérhetetlen. Mindig hiányozni fog valami. Sosem lesz elég.

Tehát tanulj meg a jelenben élni. Élvezni azokat a lehetőségeket, amelyeket az élet ad. Megtalálni magadban a szépet és a jót. Nem másokban keresni a hibát, hanem saját magad fejlődésére fókuszálni.

Az én életem fő fókusza ez. Tudom, hogy mennyire nehéz. Igazából nem is tudom, hogy valaha véget ér e. Viszont az évek során ezen dolgok elengedésének köszönhetően rengeteg eredményt értem el az életemben, amire büszke vagyok. Mindent ennek a fő fókusznak rendelek alá. A nyugalmamnál, az önmagamban vetett hitnél nincs fontosabb.

Amennyiben ezek az értékek neked is fontosak, tudd, hogy nem vagy egyedül. Az emberek legalább 80%-a küzd ezek közül valamelyikkel, ha nem több. Akkor is, ha nem ismerik el. Pedig felismerni, és elismerni, hogy van min fejleszteni az első lépés a fejlődés felé.

Hiszem, hogy lehet az életet őszintén, teljes szívvel élni. Hiszem, hogy a jó és a rossz pillanatokat is meg kell élni. Hiszem, hogy boldognak lenni fontosabb, mint sikeresnek. Hiszem, hogy a szeretet felülírja az anyagi javakat. Hiszem, hogy van igaz szerelem, hogy vannak igaz barátok, igaz emberek.

Kezd hát el még ma. Rombolj le minden elvárást. Éld végre a saját életed. Vedd le az álarcodat és mutasd meg, hogy ki vagy. Igen lesz, akinek nem fog tetszeni, viszont azzal ne foglalkozz.

Legyél bátor, és kezdj el élni!